Internet böngészője nem ajánlott környezet, kérjük, telepítse a Google Chrome webböngészőt! .. Letöltés Most!
sze. jan 20th, 2021
Your ads here .. click here!

120 évig!

Azaz „Ád meá veeszrim” vagy „Bisz hundert und zwanzig” szokták mondani születésnapokon a zsidók, utalva arra, hogy Mózes ennyi idősen halt meg. De vajon mondták-e Jézus Krisztusnak is? Saját korában ő és a családja vagy később a tanítványai és követői megünnepelték Jézus születésnapját?

Véres szülinapok a Bibliában

Az Ószövetségben egyszer tesznek említést születésnapról, de akkor sem egy zsidó emberéről, hanem a József történetéből ismert fáraóéról, aki a végén felakasztatja a fősütőmesterét. Az Újszövetségben egyetlen születésnapot említenek szó szerint, mégpedig Heródesét.

Heródesnek lenni a Bibliában nem egy szerencsés feladat.

Egyszer Jézus születésénél hallunk róla, Nagy (I.) Heródes király (Kr. e. 74/73–Kr. e. 4.) az összes két éven aluli fiúgyermeket megölette, mert félt, hogy a bölcsek által felkeresett zsidók királya, aki nem sokkal korábban megszületett Betlehemben, letaszítja a trónjáról. Jézus szüleit azonban egy angyal figyelmeztette, hogy meneküljenek Egyiptomba, és csak Heródes halála után tértek vissza Názáretbe.

Második alkalommal előbbi fiát, Heródes Antipászt említi a Biblia, aki lefejeztette Keresztelő Szent Jánost a születésnapján Szaloménak – felesége elragadóan táncoló lányának – tett ígérete miatt. Később pedig ő az, akihez a szenvedéstörténetben Poncius Pilátus küldte Krisztust még mielőtt keresztre feszítették volna.

Születésnap a zsidóknál

A zsidók valószínűleg nem ünnepeltek születésnapot, ahogy láthattuk, ennek sem a Bibliában nincs nyoma, sem a rabbinikus irodalomban – írja a Jewish Encyclopedia.

Heródes viszont nem volt száz százalékban zsidó. Apja, Nagy Heródes edomita származású volt (akiket nem is olyan sokkal korábban térítettek át a zsidók a zsidó hitre), apai nagyanyja nabateus, vagyis szintén nem zsidó, anyja pedig szamaritánius, akik izraeliták, de az ókori zsidók szerint eretnekek voltak. (Ez kissé árnyalja azt a gyakran hangoztatott mondatot, miszerint a zsidók ölették meg Jézust, akiről sokszor szintén elfelejtik, hogy tulajdonképpen zsidó volt.) A másik ok, ami miatt Heródes mégis ünnepelhette a születésnapját, hogy a zsidó vezetők körében nem elképzelhetetlen, másolták ebben a szomszéd eliteket: az egyiptomiakat, a szíreket, a perzsákat és a görögöket.

Ugyanakkor utalások vannak születésnapokra, ahogy azt a Jewish Encyclopedia szintén említi. Jób és Jeremiás is átkozta a napját, és úgy említették, mintha a napnak ceremoniális része is lett volna, és arról is beszámol a Biblia, hogy voltak ünnepségek kisgyerekek második, harmadik születésnapján. Például Ábrahám is nagy lakomával ünnepelte Izsák elválasztását anyjától, Sárától 24 hónapos korában. A másik vélemény szerint 13 éves volt ekkor Izsák.

A fiúk éppen 13 éves korukban tartják a bar-micvójukat (ekkortól lesznek magán- és vallásjogilag felnőtt korúak), de ez szokás csak a középkorban alakult ki. Illetve az ortodox és hasszid zsidóknál még hároméves korban van a fiúknál a hajvágási ünnepség (upserin), ekkor vágják le először a hajukat, és kapják meg az első kipájukat és ciceszüket, de ez nem kötött annyira a születésnaphoz, sokan megvárják vele a lág báómert, ami egyfajta zsidó Szent Iván-éj.

Menahem Kahana / AFP Bar-micvó 2020-ban Jeruzsálemben.

Egy születésnapot azonban minden évben megtartanak, „mióta világ a világ”, a Rós ha-sánát, illetve Jóm hárat-ólámot, a világ születésnapját, amikor Isten megteremtette Ádámot és Évát.

De tulajdonképpen száz éve még a magyarországi zsidó rabbik között is felmerült olyan vélemény, amelyekben ellenezték a születésnapok ünneplését.

Mikor is ünnepelhette volna Jézus a karácsonyt szülinapját?

A Szentírásban a Jézus életében történteknél sem jegyzik meg az evangelisták, hogy éppen mennyi idős volt. Így nem tudjuk, pontosan mikor született, sem az évet, sem a napját, és később alakult ki a karácsony hagyománya is.

Jézus születésének éve bizonytalan, ez sokáig egyáltalán nem is volt fontos, nem hiába csak nagyjából helyezték el időben az apostolok. Így hát visszafelé próbáltak meg rájönni a hittudósok századokkal később.

Dionysius Exiguus 6. századi számításai alapján határozták meg a Gergely-naptár szerinti nulla évet, csakhogy a római apát a saját elgondolásai alapján vett számításból is rossz eredményt vont le, egy-két évvel elkalkulálta magát.

Ő Tibériusz római császár uralkodásának idejéből akart megoldásra jutni, de

  • van, aki az alapján határozta meg, hogy mikor uralkodott Nagy Heródes. Ő – ahogy már fent említettük – Kr. e. 4-ben hunyt el, vagyis a két éven aluli fiúgyermekek, az aprószentek megöletésének ez előtt kellett megtörténnie.
  • Van, aki a csillagok állásából következtet, azaz vagy a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából a Halak csillagképben, vagy abból, hogy a Halley-üstökös körülbelül 70 napig volt látható Kr. e. 6-ban.
  • Van, aki a zsidó ünnepek alapján határozta meg, vagyis János evangéliuma alapján, amikor a „zsidó húsvét”, a pészah első napja és a szombat egy napra esett.
  • Van, aki Krisztus keresztre feszítésétől számolna vissza, mivel az Poncius Pilátus 26–36 közötti prókátorsága alatt volt, csakhogy Jézus korát sem tudjuk meg a Bibliából valójában, hiába a közmondásos krisztusi 33 év.

Ha pedig az évet sem tudjuk biztosan, szinte egyértelmű, hogy a napját sem. A korai keresztények – talán nem függetlenül attól, hogy a zsidók sem ünnepelték – nem tartották meg, épp emiatt nem is kívánták meghatározni a pontos időpontját. Amikor végül elkezdték ünnepelni úgy Kr. u. 200 környékén, inkább vízkeresztre, megkeresztelésének napjára tették, azaz január 6-ára (vagy 5-ére). De már ekkor – vagy ezelőtt – is felmerült több más lehetőség. Például

  • Alexandriai Szent Kelemen az 1–2. század fordulóján május 15-ére tette,
  • mások március 28-ára,
  • április 19-ére vagy 20-ára,
  • ahogy a december 25-i időpont is szóba került.

Rómában az első feljegyzett ünnepség 336. december 25-én volt, majd innen szép lassan elterjedt, egyre több helyen ekkortól ünnepelték egészen január 6-ig, tizenkét napon át, legalábbis a nyugati egyházban. Keleten egyes területeken – megszakítással, de – továbbra is január 6-ával kezdődik az ünneplés. És itt nem megyünk most bele a különböző naptárok okozta különbségekbe, mert eszerint napjainkban az ortodox egyház a Juliánus-naptár miatt január 7-étől ünnepli, az örmény ortodox egyház pedig január 19-én.

Persze a kezdeti időkben még korántsem úgy nézett ki az ünnepség, mint napjainkban, sok száz év alatt alakult ki az általunk ismert tradíció. Egyébként innen, a tizenkét napból – illetve a nagykarácsonyból (december 25.), kiskarácsonyból (január 1.) – ered a boldog karácsonyi ünnepek kívánságunk többesszáma.

Pascal Deloche / Getty Images

Karácsony, ami nem feltétlen a születésnap

Valószínűleg nem függetlenül attól sem december 25-e lett a nap, hogy addig ugyanezen a napon tartották a rómaiak a napisten, Mithrász születésnapját, ráadásul szinte mindenhol valamilyen (legtöbbször termékenységi) ünnepség volt a téli napforduló idején, amikor a nappalok ismét hosszabbak lesznek, a földeken sincs épp mit csinálni, az az évi alkohol megerjed, a húsvágásnak is kedvez az időjárás. További kulcsszavak, amiket ilyenkor említeni szoktak, Róma irányából: Szaturnália, Juvenália, északabbra a Jul és a Mikulás elődje, a repülő, ajándékot osztogató (Thor kalapácsát is készítő) manókkal magát körbevevő Odin. Egyiptomban, Szíriában pedig az olyan, a karácsonyból is ismert szereplők is megjelentek, mint a kisded, a barlang vagy a Szűz.

A december 25. azonban több másik irányból is megindokolható keresztény szempontból, nem csak azzal, hogy egy időbe esett a fenti, már korábban is létező ünnepségekkel.

  • A próféták születési és halálozási napja gyakran egy napra esett a zsidó vallásban (például Mózesé), Jézusnál a fogantatásának időpontjára vonatkoztatták, és mivel valamikor tavasszal feszítették keresztre, a december 25. végül is működhet.
  • Kijön akkor is, ha Keresztelő Szent János születéséből próbálták kiszámítani. Csak röviden: apjának, Zakariásnak jom kippurkor jelenhetett meg Gábriel arkangyal azzal, hogy csodák csodájára fia lesz, János pedig eszerint nyáron születhetett. Lukács apostol arról is ír, hogy Szűz Mária hat hónappal később esett teherbe, mint rokona, Erzsébet, János anyja. Ezzel újra összejön a december 25.
  • Illetve van egy olyan elmélet is, miszerint Jézus a „fények ünnepe”, a hanuka alatt született, a hanukát pedig leggyakrabban a decemberrel azonosítják, noha akár novemberben is lehetett, hiszen évfüggő.

December 24-e pedig az előbb már említett próféták születése-halála miatt jön a képbe, hogy „miként éjjel támadt fel, úgy éjjel is született meg” a hagyomány szerint Isten fia.

Nincs karácsony

A történelem folyamán aztán voltak olyanok is, akik vagy megtagadták a karácsonyt, vagy legalábbis megkérdőjelezték, de tulajdonképpen az az egész nem is számít annyira hitbéli megfontolásból sem.

Szent Ágoston és Nagy Szent Leó pápa a 4–5. században a pogány eredete miatt kérdőjelezte meg a karácsony megünneplését, a 17. században a puritánok be is tiltották abból kiindulva, hogy azt nem említi a Biblia, így nincs is mit ünnepelni. Igaz, ők nem is azt a békés, meghitt karácsonyt tiltották be, amit ma ismerünk.

Kapcsolódó

Volt már olyan, hogy betiltották a karácsonyt

A történelem valódi grincsei.

Jézus életével kapcsolatban sok időpontot – a már említetteken túl – nem tudunk. Talán csak egy fontos mozzanatnál jegyzi meg a Biblia Krisztus korát: 12 éves volt, amikor a szüleivel Jeruzsálembe mentek húsvétot ünnepelni, és ott felejtették őt, de – akárcsak a karácsonyi klasszikus Reszkessetek betörők! Kevinje – jól elvolt így is, a jeruzsálemi templomban az írástudókat hallgatta, és a korát meghazudtolóan beszélgetett velük.

Ahogy azt sem olvashatjuk a Bibliában, hogy mennyi idős volt, amikor keresztre feszítették. Esélyes, hogy 30 feletti, mert rabbinak nevezik elég sokszor az evangéliumokban, rabbi-tanítvány viszont 30 éves kortól lehetett valaki. Vannak olyan vélemények is, miszerint Jézus jóval idősebb volt, a negyvenes-ötvenes éveiben járhatott akkor már.

Az azonban, hogy születésének pontosan sem az évet, sem a napját nem tudjuk meghatározni, nem vesz el semmit a hitbeli értékéből, vagyis abból, hogy több milliárd ember azt ünnepli ilyenkor, hogy Isten a Földre küldte egyszülött fiát, hogy megváltsa az embereket a bűneiktől.

Igaz, a húsvét – amikor feláldozza magát – sokkal fontosabb vallási szempontból, kiegészülve a zsidó vallásból jövő gondolattal, miszerint a születésnap azért sem olyan lényeges, mert születéskor még nem tudni, hogy az ember jó lesz vagy gonosz. Ezt csak az élete végén lehet látni.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Your ads here. Click here

Your ads here .. click here!

MÉDIAAJÁNLAT - BANNERHIRDETÉS