szo. júl 24th, 2021

„Éhen halnak a gyerekeink!” – évtizedek óta nem vonult ennyi dühös kubai az utcákra

Ezrek tüntettek vasárnap Kuba utcáin, szakértők a diktatúra elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb demonstrációjaként azonosították a történteket. A karibi országban az eleve kritikus élelmiszer- és gyógyszerhelyzet a világjárvány alatt csak tovább súlyosbodott, a hiány miatt egyre komolyabb a felháborodás a kommunista vezetéssel szemben. Havannától kezdve a kis falvakig több százan skandálták a „szabadság”, „le a diktatúrával” és egyéb, kormányellenes jelszavakat, miközben a Castro-korszakot követő főtitkár, Miguel Díaz-Canel – aki kormányával az USA szankcióit okolja a hiányért, a propagandáját pedig a lakosság lázításáért – felhívta támogatóit, hogy ők is vonuljanak az utcákra.

Mindenre készek vagyunk. Az utcán fogunk harcolni

– mondta az országnak címzett beszédében.

A tüntetések San Antonio de los Baños településen kezdődtek el vasárnap reggel, és a közösségi média segítségével terjedtek el szerte az országban. Élőben közvetítették a Facebookon többen is, de egy órával később ezek a videók eltűntek. Délután viszont felkerültek a közösségi platformra újabbak, máshonnan, például Palma Sorianóból. Több százan mentek ki az utcákra ugyanígy Havannában is, ahol már komoly rendőri készültség várta őket. Cardenasban egy rendőrkocsit is felborítottak a tiltakozók, máshol köveket dobáltak a rendőrökre, akik válaszként kormánypárti ellentüntetőket, valamint könnygázt és gumibotot vetettek be.

Emberek halnak éhen! Éhen halnak a gyerekeink!

– kiáltotta egy nő Artemisában egy videó tanúsága szerint. Egy másik azt mutatja, ahogy egy, az állam által üzemeltetett boltban – ahol alapvetően csak a turistáknak fenntartott devizával (CUC) lehet fizetni, ezért a lakosság utálja is – fosztogatnak az emberek.

Nem mindennapi látvány ez egy olyan országban, ahol a hivatalostól eltérő véleményeket elnyomják, a politikai kezdeményezéseket ellehetetlenítik. Bár a létszám nem tűnhet túl nagynak, de például az, hogy kis falvakban is – ahol mindenki ismer mindenkit – utcára mertek menni, nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot. A kommunista országban az 1994-es Maleconazo-felkelés és az azt kiváltó éhínség óta nem vonult fel ennyi ember az utcákon. A havannai Malecón sétányon akkor tízezrek jelentek meg, és ezután 35 ezer ember hagyta el az országot – csónakokon, kishajókon. Fidel Castro ellenforradalmároknak titulálta a kivándorlókat. Nem kizárt, hogy a történéseket most is egy hasonló mértékű migráció követi. Tavaly október óta az amerikai partiőrség 512 kubait fogott el a tengeren. Hatalmas emelkedés ez az azt megelőző egy év 49 fős létszámához képest.

Egy kubai aktivista, Carolina Barrero ennél is tovább megy, szerinte Castro 1959-es hatalomra jutása óta nem volt ilyen jelentős és erőteljes tiltakozás az országban.

Óriási, ami most történt az országban

nyilatkozta a New York Timesnak. A Human Rights Watch amerikai részlegért felelős igazgatója, José Miguel Vivanco azt mondta a Washington Postnak, hogy legalább 20 embert tartóztattak le. A Guardian beszámolója szerint viszont több száz tüntetőt állítottak elő, sokakat erőszakkal.

Nem a semmiből jött a tomboló düh

Szakértők szerint Kuba jelenleg hasonló válságban van, mint a 1990-es évek elején, az úgynevezett különleges időszak idején, a legkomolyabb támogató, a Szovjetunió felbomlása után, mikor hatalmas éhínséggel és olajhiánnyal voltak kénytelenek szembenézni.

Szerintem ez a korlátozott szabadságok okozta társadalmi elégedetlenség, a Covid, valamint a gazdasági feltételek kombinációja miatt alakult ki. A villamosenergiához való hozzáférés hiánya, az áramszünetek. Az emberek sikítanak a szabadságért

– nyilatkozta Vivanco. Több beszámoló szerint is ezekre panaszkodnak az emberek, van, ahol vidéken napi hat órán keresztül nincs áram, „az emberek fáradtak”, olvasható sok helyütt.

Ráadásul a koronavírus-járvány miatt érezhetően megcsappantak a turizmusra támaszkodó ország bevételei, sokan semmilyen jövedelemre nem tesznek szert hónapokon keresztül, rengeteg üzlet maradt zárva. Az emberek órákat állnak sorba alapvető élelmiszerekért a boltok előtt egy olyan országban, ahol egyébként is jegyre árusítanak rengeteg árucikket.

A mostani helyzet kialakulásához komoly mértékben hozzájárulhatott az amerikai embargó is, amely megnehezíti Kubának, hogy pénzhez és importtermékekhez jusson. Szintén súlyos a koronavírus egészségügyi hatása: Matanzasban például az emberek a tiltakozásokon amiatt is elégedetlenségüket fejezték ki, hogy kevés az orvos és a gyógyszer. Díaz-Canel vasárnap reggel egy olyan fotót posztolt, amelyen Matanzasba busszal érkező nővéreket és orvosokat lehet látni, de ezzel már elkésett. (Kuba egy éve még orvosi segítséget is felajánlott Olaszországnak.)

A hivatalos adatok szerint a járványhelyzet Kubában most a legrosszabb. A 11 milliós országban 32 ezer aktív megbetegedést jelentenek, vasárnap csaknem 7 ezer fővel emelkedett a számuk, és 47-en haltak meg. A lakosság 15 százaléka teljesen be van oltva, és körülbelül a negyedük kaphatta már meg az első dózist.

Anyaföld és élet

– kiáltották sokan a demonstrációkon, ami játék az „Anyaföld vagy halál” castrói kommunista jelszavával. Előbbit gyakran idézik kubai művészek, zenészek, disszidensek, egy népszerű reggaeton/rap dalnak is ez a címe.

Az utóbbi jelszót az ország jelenlegi irányítója, Miguel Díaz-Canel is idézte vasárnap, valamint a tiltakozásokra azzal is reagált, hogy azonnal megjelent a események kiindulópontjában, San Antonio de los Bañosban, ahol kormánya szerint a hatóságok heves reakcióját akarták kiváltani a „fizetett” tüntetők.

Díaz-Canel három éve váltotta le a Castro-érát, ekkor vált az ország elnökévé, idén pedig átvette a kommunista párt vezetését is Fidel Catro öccsétől, Raúl Castrótól, és lett főtitkár. Egyik első intézkedése az volt, hogy szélesebb körben elérhetővé tette a 3G-s internetet – addig csak bizonyos pontokon, köztereken volt internet-elérhetőség –, ami ugyanakkor lehetőséget adott a vele szembeni elégedetlenség hatékonyabb megszervezésének.

Amit ma láttam, hogy emberek először találkoztak a szabadsággal

– mondta egy havannai demonstráló. Egy rendező, Adonis Milán a Timesnak azt mondta, az embereknek elegük van az egypártrendszerből, a kormányból, az elnyomásból és a szenvedésből, amiben 60 éve élnek. Később sírva hívta vissza a riportert azzal, hogy lekapcsolták az internetet, zavargásellenes osztagok árasztották el az utcákat, és sok művészt letartóztattak, akik műsoridőt követeltek az állami tévében. Milánnak sikerült elmenekülnie.

Az elnök viszont beszédet tartott a tévében, a támogatóit felszólította, hogy vonuljanak ki az utcákra, és nézzenek szembe a tiltakozókkal. Szerinte a forradalmárok akár az életük árán is megvédik a kormányt.

Csak a holttestünkön keresztül. Bármire készek vagyunk.

Macska-egér harc indult, a főleg fiatalabbakból álló tüntetők megpróbálták Havanna ikonikus helyeit elfoglalni, de ott a rendvédelmi szervek és a kormány jellemzően idősebb és szintén több ezres létszámú támogatói megakadályozta őket ebben. Estére sikerült a hatóságoknak és támogatóiknak erőszakkal visszahódítani az utcákat.

Díaz-Canel azt is közölte, országában mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok a felelős a jelenlegi helyzet kialakulásáért, mivel korlátozza az exportjukat, a tőkéhez való jutásukat, a Kubába való utazást. Ezek okozzák a jelenleg tapasztalható széleskörű hiányokat. Szerinte Washington – kubai disszidensekkel karöltve – az elmúlt pár hónapban gazdaságilag arra törekedett, hogy „hatalmas társadalmi változást” provokáljon ki. A kommunista párt lapja is megemlítette a tüntetéseket, egyebek mellett azt kiemelve, hogy a kormány támogatói is megjelenhettek rajta, de csak mert megtévesztették őket „a közösségi médiában folyó dezinformálással”.

Az tény, hogy az Obama-éra alatt az USA és Kuba kapcsolata sokat enyhült, Donald Trump alatt azonban több mint 200 új szankciót vezettek be az országgal szemben. Ezeket egyelőre a Biden-adminisztráció sem törölte el. Sőt, a kormányban a térségért részben felelős Julie Chung a támogatásáról biztosította a demonstrálókat.

The post „Éhen halnak a gyerekeink!” – évtizedek óta nem vonult ennyi dühös kubai az utcákra first appeared on 24.hu.

Vélemény, hozzászólás?


Your ads here. Click here


MÉDIAAJÁNLAT - BANNERHIRDETÉS